Múzeumtörténeti vetélkedő Isaszeg, Múzeum 2017. 10. 12. -Múzeumtörténeti vetélkedő Isaszegen, három helyi általános iskola részvételével. Diákjaink sokat készültek a versenyre és nagyon szép teljesítményt nyújtottak. Helyezést elért csapataink: 6.o.:  I. hely: Balázs Lilla, Mayer Réka (6.b.);  II. hely: Ragács Anna, Lelik Noémi, Orosz Lili (6.a.); 5.o. : I. hely: Rideg Lili, Rafael Orsi, Könczöl Tamás (5.a.) II. hely: Németi Anna, Csáki Boglárka, Kristóf Vivien (5.a.); III. hely: Őri Márk, Harmati Arlen, Simon Patrik, Pataki Levente (5.b.) Felkészítő tanár: Rafael Károlyné Gratulálunk! Büszkék vagyunk rátok!

Az állatok világnapja  2017. 10. 04.

Az Európai Diáksport napja  2017. 09. 29.

Dami-Tanoda 2017. 10. 18.

  Isaszegi Damjanich János Általános Iskola               OM 032369

2017

  Isaszegi Damjanich János Általános Iskola               OM 032369

2017

(Dombormű az aradi Szabadság szobor talapzatán)

"Damjanich   János,   egyike   az   1848-49-iki   szabadságharc   leghívebb   s   legvitézebb   katonáinak   s   az aradi   vértanuknak,   született   a   bánsági   2-ik   határőrezred   Sztása   községében   1804.   dec.   8.,   meghalt 1849.   okt.   6.   A   császári   hadsereg   61.   számú   gyalogezredében   kezdte   meg   hadi   szolgálatát,   ahol fokonkint   századosi   rangra   emelkedett.   Ily   állásban   találta   az   1848-iki   nagy   átalakulás,   melynek folytán   a   magyar   kormány   közbenjárására   a   Szegeden   megalakított   s   csakhamar   híressé   vált   3-ik honvédzászlóalj őrnagyává neveztetett ki.    A   gyakorlatlan   ujoncokból   álló   zászlóaljat   rendkívüli   eréllyel   rendezte,   oktatta   s   fegyelmezte   a szigorú,   de   igazságos,   s   azért   népszerű   katona,   s   a   3-ik   honvédzászlóalj,   vitéz   őrnagya   példája   által lelkesítve,   csakhamar   kitünteté   magát   a   pártütő   rácok   elleni   csatákban.   Nemzetiségére   nézve   óhitü szerb   volt   ugyan,   de   legnagyobb   ellensége   és   legveszedelmesebb   ostora   lett   a   magyar   testvérek   ellen fellázadt   fajrokonainak.   Egy   kiáltványban   kiirtással   fenyegeti   őket,   kijelenti,   hogy   utoljára   magát   is főbelövi,   mint   utolsó   rácot.   1848   vége   felé,   együttműködve   Kis   Ernő   és   Vetter   tábornokokkal   a fellázadt   alvidéken,   az   alibunári   s   lágerdorfi   győzelmeket   ő   vívta   ki,   személyesen   vezetve   a   rohamot a   híres   csatákban,   vitézsége   méltó   díjául   ezredessé   neveztetvén   ki;   az   1849.   év   elején   pedig,   midőn a     Bánságban     működő     hadsereg     nagyobb     része     a     Közép-Tiszához     rendeltetett     fel,     Vécsey tábornoktól    a    3-ik    hadtest    parancsnokságát    vette    át;    ekkor    már    maga    is    tábornok.    Hadteste bámulandó   hősiességgel   követte   mindig   elől   járó   vezérét   a   csatákba   s   mindig   csak   győzött,   sohasem hátrált,   s   a   legdöntőbb   ütközetek   szerencsés   sikerét   leginkább   neki   köszönhették.   1849   márc.   5-én e    hadtesttel    vívta    ki    a    nagyfontosságú    szolnoki    győzelmet,    mely    alkalommal    Karger    osztrák hadvezér    dandára    csaknem    teljes    egészében    megsemmisült,    s    mely    a    következő    győzelmek láncolatának    dicsőséges    előjátéka    volt.    E    csatákban    a    3-ik    s    9-ik    zászlóalj    s    a    veressipkások csodával határos dolgokat vittek végbe.    Midőn   megkezdődött   a   magyar   hadsereg   általános   előnyomulása   a   főváros   felé   Görgey   fővezérlete alatt,   Damjanich   e   hadjáratban   is   előkelő   részt   vett.   A   tápióbicskei   csatában,   hol   Klapka   hadtestét Jellachich    túlnyomó    serege    tetemes    veszteséggel    járó    visszavonulásra    kényszeríté,    a    segélyére érkező   Damjanich   vitézsége   fordítá   meg   a   csata   sorsát,   s   ő   változtatá   a   fenyegető   kudarcot   fényes győzelemmé,   hasonlóképpen   Isaszegnél   április   6-án.   Az   április   10-iki   váczi   csatában   Damjanich hadteste   szintén   jelentékeny   részt   vett,   azonban   diadalai   legmagasabb   tetőpontja   az   április   19-én vívott   nagysarlói   ütközet   volt,   melynek   természetes   és   szükséges   következménye   lett   a   komáromi vár   célba   vett   fölmentése.   Damjanich   április   18.,   Görgey   fővezérsége   alatt   álló   hadsereg   derekával Kálnán    állomásozott,    s    megtudván,    hogy    20    ezer    császári    katona    Nagysarlón    tart    állomást, Aschermann    vezérkari    főnöke    segélyéval    azonnal    megtette    a    szükséges    intézkedéseket,    19-én hajnalban   megtámadta   az   ellenséget   s   iszonyú   nehéz   harc   után,   kartácszápor   közt,   oly   vakmerően rohant   előre,   hogy   délfelé   már   az   ellenség   futásnak   eredt   s   a   hely   a   magyar   sereg   birtokában   volt.   A komáromi   vár   felszabadítása   után,   melyben   Damjanich   hadteste   szintén   jelentékeny   részt   vett, Görgey,    ki    személyesen    akarta    vezetni    Buda    ostromát,    Damjanichnak    adta    át    ideiglenesen    a hadügyi   tárca   vezetését,   melyet   ekkor,   bár   a   kormány   székhelyétől   távol,   ő   viselt.   Ekkor   azonban Damjanichot,    s    ez    által    a    szabadságharc    ügyét,    az    a    váratlan    szerencsétlenség    érte,    hogy    a Debreczenbe   indulása   előtti   napon,   kocsizás   közben,   szekere   felfordult   s   lábát   bokában   eltörte,   s hosszabb   ideig   ágyhoz   volt   szögezve.   Annyira   azonban   mégis   fölépült,   hogy   bár   csatába   többé   nem mehetett,   július   hó   elején,   midőn   a   forradalmi   kormány   a   fővárost   másodszor   is   kénytelen   volt elhagyni,   levitethette   magát   az   aradi   várba,   melynek   parancsnokságát   rábízták.   A   várat   védelmi állapotba   helyezé,   s   midőn   a   világosi   fegyverletétel   után   a   császáriak   ostrom   alá   fogták   Aradot   s alkudozót   küldtek   hozzá   a   várba,   ennek   átadását   kívánva,   ő   alkudozni   nem   akart   s   végre   azt   izente, hogy   <<az   aradi   várat   egy   szál   kozáknak   is   megadja,   de   az   egész   osztrák   sereg   ellenében,   utolsó csepp   vérig   védi   magát>>.   Midőn   aztán   a   vár   átvétele   Buturlin   orosz   tábornokra   bizatott,   ennek meg   is   adta   magát   és   Damjanich,   mint   kegyelemre   bízott   fogoly,   az   osztrákoknak   kiadatott.   A fogoly   hős   az   elfoglalt   várban   hadi   törvényszék   elé   állíttatott   s   12   tábornoktársával   együtt   halálra ítéltetett;   őt   nyolc   társával   bitófán   végezték   ki.   Bátorsága   s   lelki   ereje   és   nyugalma   azonban   a vesztőhelyen   sem   hagyja   el,   s   midőn   a   kivégzés   helyére   bénultsága   miatt   szekéren   vitetve,   későbben érkezik   s   több   vitéz   pályatársát   látja   maga   előtt   kivégeztetni,   azt   a   derült   megjegyzést   teszi:   <<mily furcsa   dolog,   hogy   én,   aki   az   ellenséggel   szemközt   mindig   elől   jártam,   most,   mint   utolsó   zárom   be bajtársaim hősi menetét>>. Rendkívüli   bátorsága,   határozottsága,   elszántsága   a   veszélyek   közt   s   bámulandó   halálmegvetése, kitartása   és   lángoló   hazaszeretete   Damjanichot   a   forradalmi   hadsereg   legtöbb   sikert   s   eredményt felmutató, fényes győzelmeket arató vezérévé tette." RÉVAI NAGY LEXIKONA   V. kötet, 266-267. oldal RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI INTÉZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, 1912. Budapest

  Isaszegi Damjanich János Általános Iskola               OM 032369

2017